1. foglalkozás: Ismerkedés (résztvevők, eszközök bemutatkozása). Interaktív előadás a természettudományok fontosságáról.
Az első foglalkozáson a résztvevők megismerkedtek egymással, és az Interaktív Természetismereti Tudástárban fellelhető eszközöket is bemutattuk neki. Megbeszéltük a foglalkozások menetét, hogyan kell viselkedni, és mik a legfontosabb szabályok, amiket be kell tartani. Ezt követően egy interaktív előadást tartottunk a természettudományok fontosságáról.
2. foglalkozás: középpontjában a fény áll, először annak alapvető tulajdonságaival, jelenségeivel ismerkedünk meg.
A foglalkozás középpontjában a fény állt, annak alapvető tulajdonságaival, jelenségeivel ismerkedtünk meg. A fény elektromágneses sugárzás: az elektromágneses sugárzásoknak azon hullámhosszú tartománya, amelyet az emberi szem érzékelni tud. Az emberi szem a 390 és 750 nanométer hullámhosszok közé eső elektromágneses sugárzást érzékeli. A definíciókon túl foglalkoztunk a fény hullám, valamint részecsketermészetével. Szó esett a látható és az emberi szem által nem érzékelhető hullámhosszokról, a fénytörésről és a színekről. Fontos volt tisztázni a fény sebességét. A történetiség tekintetében a fényelméleteket vettük időrendi sorrendbe.
3. foglalkozás: a fényre vonatkozó törvényeket a természetben megjelenő fénytünemények és a különböző típusú fényforrások működése alapján tekintjük át ˗ kísérletes formában.
A fényre vonatkozó törvényeket a természetben megjelenő fénytünemények és a különböző típusú fényforrások működése alapján tekintettük át ˗ kísérletes formában. Beszéltünk a fénykeletkezés módjáról (meleg és hideg sugárzók), az alapvető fénytani jelenségekről, mint a visszaverődés, a törés, a teljes visszaverődés és a szóródás. Volt szó a képalkotás szabályairól, a különböző típusú tükrök képalkotásáról, megismerkedtünk a fénytörés törvényéről, a különböző típusú lencsék tulajdonságaival, valamint a természetben lejátszódó fényjelenségekkel, mint például a lidércfény, a sarki fény és a szivárvány kialakulásával. Ez utóbbihoz tartozott a természeti fénytani tünemények előállítása „szobai” körülmények között (égbolttükrözés, nap- és holdfogyatkozás, szivárvány, naposzlop, melléknap, nap- és holdudvar, sarki fény, az ég kék színe, vöröses naplemente, villámlás, szentjánosbogár fénye). Beszéltünk az ember által készített fényforrásokról, azok tulajdonságairól és a környezetre gyakorolt hatásairól. Nem hagytuk ki a mesterséges fényforrások élővilágra gyakorolt hatását sem. Megemlítettük az élővilágban jellemző színeket, és a mimikri jeleségét, valamint jelentőségét is.
4. foglalkozás: a fénnyel kapcsolatban megemlítjük a fizika minden területét, elsősorban a fénykibocsátással kapcsolatos hőtani és elektromos folyamatokat, de a kémia idevágó témáival is foglalkozunk.
5. foglalkozás: Kalandozunk a művészetek világában is a fénytani témájú festmények, valamint a versekben szereplő fénytani hasonlatok, leírások, metaforák kapcsán ˗ megemlítve a festők fényre vonatkozó megfigyeléseit és azok alkalmazásait is.
A festményeken, a szépirodalmi alkotásokban sokszor nyilvánvalóan, sokszor bújtatottan, de találkozhatunk fizikai jelenségeken alapuló témákkal. Nagyon erős a kapocs a természettudományok és a művészet között, és nem csupán azért, mert a képzőművészeti alkotások elkészültéhez nélkülözhetetlenek a fizikai ismeretek ˗ pl. festékek színhatása. A foglalkozáson a festmények és a versek kapcsán tárgyaltunk egy-egy bennük megjelenő fénytani jelenséget. A festményeken megjelenő természeti fényhatásokat Munkácsy, van Gogh, Monet, Csontváry, Munch művei alapján elemeztük. A gyerekek egy irodalmi művet és egy festményt kerestek, amelyen megjelent, vagy amelynek témája egy fénytani természeti jelenség volt. A foglalkozáson ezeket a műveket kellett a diákoknak bemutatni és a jelenséget megmagyarázni. Emellett a művész életrajzával, szemléletmódjával, stílusával is párhuzamba állították a bemutatott művet.
6. foglalkozás: Hőtan
A fizika tudományágai közül talán a hőtan áll a mindennapjainkhoz a legközelebb, hiszen háztartásunkban a legtöbb eszköz a hőtan alaptörvényei szerint működik. Ennek kapcsán nem csupán a hőtermelő folyamatokra kell gondolnunk, ami a fűtő- és főzőberendezéseink lelke, hanem a hőtáguláson alapuló termosztátokra és szabályzókra, a hőelemes kapcsolókra is. A következő alapfogalmak megismerésére és a jelenségek modellezésére került sor, ezek a hőtágulás, a hőáramlás, a termik, a melegítés hatására bekövetkező sűrűségváltozás, a lecsapódás, a levegő nedvessége – pszichrométerek, a gázok nyomásának változása a hőmérséklettel, az üvegházhatás, a hővezetés, a hősugárzás, a hőátadás, a fajhő, a forráspont, az olvadáspont, a forráshő, a hőálló üveg, az energia, az energiaforrások, az energiafogyasztás, a teljesítmény, a hatásfok, a klímaváltozás – környezetszennyezés, a hőmérsékleti sugárzás, a gyors égés, a lánggal égés, a láng felépítése, a láng színe, Davy-lámpa és a karbidlámpa. A jelenségeket molekuláris szinten is megmagyaráztuk. A foglalkozáson a felhőtípusok osztályozásával is foglalkoztunk. Megbeszéltük a felhők kialakulásának típusait és azok lépéseit. Csoportosítottuk az energiatermelési módozatokat, megtárgyaltuk azok mechanizmusait, anyagigényeit, környezetterhelésüket, hatásosságukat, fajlagos energiahozamukat, bekerülési költségüket, amortizációjukat időhányaduk alapján. Megismerkedtünk az atomerőművek működésének lényegével, előnyükkel és hátrányukkal.
7. foglalkozás: A mindennapok fizikája
A meleg fényforrások alapja valamely hőtermelő fizikai folyamat. A hőtani ismeretek ezért elengedhetetlenek, amikor a hőmérsékleti sugárzáson alapuló fényforrásokat tárgyaltuk. A foglalkozáson kitekintést tettünk a fontosabb, a fényforrásainkhoz is kapcsolódó hőtani jelenségek felé. Így kísérletekkel tarkítva szó esett a hőtermelő fizikai és kémiai folyamatokról általában, az égésről, a tűzoltásról, a fűtőberendezések esetleges veszélyeiről ˗ ezek okán kitekintettünk a kémiai ismeretek irányába is. A foglalkozáson a következő kísérleteket végeztük el:
- Kuktafazék (a forráspont változása a nyomással, kísérlet vákuumszivattyúval és fecskendővel)
- Biztonsági gázszelep (termoelem működése)
- Kávéfőző (gejzír és annak modellezése)
- Minimum-maximum hőmérők
- A firenzei és a Galile-féle hőmérő
- Kézmelegítő párna (a halmazállapot-változások és azok feltételei; túlhűtés)
- Régi hűtési módok (a sózott jég olvadáspontja)
- Mai hűtési módok ( a halmazállapot-változások energiaviszonyai)
- Hőszabályzós vasalók (a bimetál-kapcsoló)
- A láng (kialakulása, feltétele, összetétele, vizsgálata)
8. foglalkozás: A légkör fizikája
A foglalkozáson megbeszéltük a légkör fogalmát, annak összetételét, hőmérsékletét, jellegzetes alkotók szerinti rétegzettségét, valamint a fontosabb fizikai paraméterek magasságszerinti változását. Beszéltünk az atmoszféra jelentőségéről, annak hőmérséklet szerinti rétegzettségéről, megbeszéltük mi okozza ezt a jelenséget. Megvizsgáltuk a légkör szerkezetét és a földfelszíntől távolodva a hőmérséklet alakulását. Foglalkoztunk a légnyomás fogalmával, és ezzel kapcsolatos kísérleteket is végeztünk. Megtekinttettük az udvaron felállított Torricelli-csövet, amin méréseket is végeztünk. Beszéltünk a légnyomás változásáról a magasság függvényében, és a repülőgépek működési elvéről és a magasságmérő műszerekről. Megtárgyaltuk a légköri mozgásokat, a termikus szél keletkezését, a csapadék kialakulását. Megbeszéltük a különböző típusú hőmérők és páratartalom-mérő műszerek működési elvét. Beszéltünk az esőfelhők elektromos állapotáról, és arról, hogy hogyan viselkedjünk viharok idején. Megismerkedtünk az albedó fogalmával, és az üvegházhatás folyamatával. Kiemelt szerepet kapott az ózonréteg kialakulása, és működése, az UV sugárzás, és az ózonlyuk következményei.
9. foglalkozás: A foglalkozáson az aeroszolok fogalmával, azok jellemzőivel foglalkozunk. Leírjuk légköri mozgásukat, valamint az időjárásra, a környezetszennyezésre kifejtett hatásukat.
A foglalkozáson az aeroszolok fogalmával, azok jellemzőivel foglalkoztunk. Leírtuk légköri mozgásukat, valamint az időjárásra, a környezetszennyezésre kifejtett hatásukat. Megbeszéltük az aeroszol részecskék alakját, méreteloszlását, az aeroszol részecskék méretének, tulajdonságainak, és viselkedésüknek megfelelő egyenérték átmérőket. Megbeszéltük a részecskék közötti súrlódásokat, azok ülepedését, diffúzióját, a részecskék közötti áramlásokat, azok jellegét, valamint a részecskék koagulációját. A foglalkozáson betekintést nyújtottunk az aeroszol részecskék fizikájába, tárgyaltuk ezen részecskék legfontosabb törvényszerűségeit, amelyeket figyelembe kell venni az aeroszol viselkedésének megértéséhez, valamint a mintavételi technikák megvalósításánál. Szó esett a termodiffúzióról, amit Soret-effektusnak is hívnak, valamint a részecskék Coulomb-töltéséről és a fal közötti elektrosztatikus hatásról, amelyek a részecskék lerakódásához vezethetnek. A levegő állapotának, szennyezettségének igen fontos paramétere a szálló por és aeroszol koncentráció, és annak területi, illetve vertikális eloszlása is. Az aeroszolok a légszennyezés fontos összetevői. A levegőszennyezés az emberiség létszámának és iparosodottságának sajnos (jelenleg) szükségszerű velejárója, így az ellene való védekezés is ugyanúgy szükségszerű.
10. foglalkozás: A fizika és a zene kapcsolatával foglalkozunk.
Ezen a foglalkozáson a fizika és a zene kapcsolatával foglalkoztunk. Először a hullámtannal, a hullám jellemzőivel foglalkoztunk. Megbeszéltük a hangzás, a hangmagasság, a hangintenzitás és a hangszín fogalmát. Foglalkoztunk a hanghullámokkal, azok frekvenciájával, és a hangmagassággal való összefüggésével. A hangintenzitással kapcsolatban megemlítettük a Phone-görbéket. Megbeszéltük mi határozza meg a hangszínt és a hangzási jellegzetességeket. A hangokat hullámokra bontottuk. A foglalkozáson a következő kérdésekre kerestük a választ: Milyen a hangok formája? Mennyire térnek el egymástól a levegőben, a vízben, illetve a föld alatt terjedő hanghullámok? Miért hangzanak másként az emberek és a hangszerek hangjai? Miért szólal meg mélyebben a klarinét, mint a fuvola? Miként hordoz a zene érzelmeket? Vagy éppen miben különbözik az állatok hallása és az általuk kiadott hang az emberi hallástól és hangtól?
11. foglalkozás: A leglátványosabb hangtani kísérletek
A foglalkozáson a leglátványosabb hangtani kísérleteket mutattuk be a diákoknak. Megvizsgáltuk a különböző sípok (ajaksíp, nyelvsíp, nyitott és zárt sípok) tulajdonságait és hangjukat. A hangkeltő eszközök egyik jellegzetes csoportjába a húros hangszerek tartoznak. Ezeknél a húrokat kézzel vagy vonóval kell rezgésbe hozni. Kísérleteztünk különböző húros hangszerekkel, ahol a legnagyobb hullámhosszúságú hangot alaphangnak, a többit felhangoknak nevezzük. Több húros hangszert is kipróbáltunk, valamint mi is készítettünk ilyen típusú hangszert a foglalkozáson. Ugyanígy fúvós hangszer készítésére is sor került.
12. foglalkozás: A 10 legszebb fizikai kísérlet
A Tudástárban bemutatott régi eszközök segítségével nemcsak egy tudománytörténeti kitekintést adtunk a diákoknak, hanem megismertettük velük a 10 legszebb fizikai kísérletet, és azok magyarázatát is megvitattuk. Galilei híres szabadesési kísérlete a pisai ferde toronyban arra kereste a választ, hogy a könnyű és nehéz testek egyformán gyorsulnak-e. Galilei volt az első kísérleti fizikus, aki azt képviselte, hogy a természettudományos kérdések megválaszolásánál ne valamilyen tekintélytől, hanem a természettől kell várni a választ. Tehát fizikai mérőkísérleteket kell tervezni! Ő volt az első, aki rájött arra, hogy a lejtőn való mozgás lényegében gyorsuló mozgás. Felállította a lejtőn való mozgás úttörvényét, amelyben megmutatta, hogy az út az idő négyzetével változik arányosan.
Newton óta tudjuk, hogy a fehér fény összetett fény, például prizmával felbontható komponenseire, a szivárvány színeire. Ezen a foglalkozáson geometriai optikai kísérletek bemutatására is sor került.
Henry Cavendish 1797-98-ban mérte meg a G gravitációs állandót – ez a Newton-féle gravitációs törvényben szereplő egyetemes természeti állandó. Newton 1686-ban állította fel a tömegvonzási törvényt, és több mint száz évet kellett arra várni, hogy kísérletileg is ki tudják mutatni a tömegvonzás jelenségét. A kísérleti kimutatáshoz Cavendish torziós ingát tervezett. A foglalkozáson a torziós inga bemutatására is sor került.
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a fény részecske-, nem pedig hullámtermészetű. Először Thomas Young igazolta 1803-ban a fény hullámtermészetét. A részekre osztott, majd két résen áthaladó és újra találkozó fénynyalábok sötét és világos csíkokból álló mintázatot hoztak létre; a hullámok kioltották vagy erősítették egymást. Ez a jelenség csak a fény hullámtermészetével magyarázható. Ezen a foglakozáson bemutattuk az optikai rácsot is, illetve az optikai rácson való fényelhajlást. Ezzel kapcsolatban Jedlik Ányos munkásságára is kitértünk a rácsosztógéppel kapcsolatban.
Millikan 1909-ben elvégzett olajcsepp-ejtési kísérlete, amellyel meghatározta az elektron töltését. Millikan mérései azt mutatták, hogy a cseppek töltése mindig egy adott töltés egész számú többszöröse, ezt az egységet az elektron töltése képviseli. Ezzel bebizonyította azt is, hogy az elektromosság kvantumos természetű. A foglalkozáson a kísérlettel kapcsolatos elméleti levezetésekre és számolási feladatmegoldásra került sor.
A tíz legszebb fizikai kísérlet (2006. USA) Robert P. Crease tudománytörténész javaslatára történt felmérés helyezései alapján:
- Jöhnson, 1961, az elektron hullámtermészetének igazolása két résen áthaladó nyalábok interferenciájával
- Galilei, 1500-as évek vége, híres szabadesési kísérlet a pisai ferdetoronyban
- Millikan, 1909, olajcsepp-ejtési kísérlet, az elektron töltésének meghatározására
- Newton, 1700 körül, a fehér fény összetevőire való felbontása: fénydiszperzió
- Young, 1802, az első tervezett fényinterferencia-kísérlet. (Két réses interferencia.)
- Cavendish, 1797-98, a gravitációs állandó, a Newton-féle gravitációs törvényben szereplő egyetemes-állandó meghatározása
- Eratoszthenész: (i. e. 276 – i. e. 196) a Föld kerületének meghatározása
- Galilei: a lejtőmozgás tanulmányozása
- Rutherford, 1911, az atommag felfedezése
- Foucault, 1851, Párizs, Pantheon, a Föld tengely körüli forgásának bizonyítása
13. foglalkozás: A biodiverzitás szintjeinek bemutatása, a változatosság jellemzése a különböző szinteken (fajok, populációk, közösségek).
A fajok és a gének változatossága, az élőhelyek fenntartása nélkül társadalmunk és gazdaságunk nemcsak hatalmas hiányt élne meg, hanem fennmaradni sem igen tudna. Ennek fényében érdemes átgondolnunk, hogyan viszonyulunk a természethez és a közvetlen környezetünkben élő fajokhoz.Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a helyzet nem túl fényes. Az IPBES (Biológiai Sokféleség és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Testület) jelentése alapján a bolygó szárazföldi területeinek 75%-át, a tengerek és óceánok 66%-át alakította át az emberi tevékenység. Hatalmas méterű területet használunk fel mezőgazdasági tevékenységekre, erőforrások kitermelésére. 1980-hoz képest 100%-os növekedést produkáltunk a megújuló és nem megújuló erőforrások kitermelését illetően: ez évente 60 milliárd tonnát jelent. Az egy főre eső anyagfelhasználásunk pedig 15%-kal nőtt 1980 óta. A vizes élőhelyek helyzete a legrosszabb: 1700 és 2000 között 85%-uk tűnt el. Az erdőkhöz viszonyítva 3-szor gyorsabban fogyatkoznak.
A tudomány jelenlegi állása szerint 1,75 millió fajt ismerünk, de ennél jóval több, 9–14 milliónyi faj létezését valószínűsítik. A kihalás természetesen is bekövetkezik: ennek mértéke évente 1–5 faj. Jelen életünkben óránként elbúcsúzunk egy fajtól, sok esetben még azelőtt, hogy megismertük volna.
A foglalkozáson sorra vettük azokat a tevékenységeket, amelyek támogatják a fajgazdagság emelkedését. Azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulnak a fajszám csökkenésének megállításához. Ezeket három fő csoportba sorolhatjuk: az anyagi, a nem anyagi és a szabályozó hozzájárulások. Az anyagiak közé tartozik például a faanyag vagy a gyógyszerek egyes alapanyagai. A nem anyagiak közé sorolhatjuk a gyönyörködtetést, a lelki egészségünkhöz való hozzájárulásokat. A szabályozók közé pedig például a talaj termékenységének biztosítása tartozhat vagy az éghajlat-szabályozó szerep. Fontos kiemelnünk, hogy milyen mértékben függünk a természettől, ezáltal magától a biodiverzitástól is.
14. foglalkozás: Az élőlények rendszerezése, a fejlődéstörténeti rendszer.
Evolúciós történet szerepe a tapasztalt változatosság kialakulásában. A történet ábrázolása, a filogenetikai fa. "Az élőlények kialakulása szüntelen fejlődési folyamat, az evolúció eredménye, mely folyamat a mai napig is zajlik. Földünk élővilága nem mindig volt olyan, mint ma, hanem több milliárd év alatt érte el a jelenlegi állapotot. Az elemekből és az egyszerű vegyületekből alakultak ki az összetett szerves vegyületek, majd a bonyolultabb felépítésű szerves makromolekulák. Ezekből fejlődtek ki a kezdetleges életjelenségeket mutató ősi, egyszerű biológiai rendszerek. Ezekből alakulhattak ki azok az első élőlények, amelyeket közös néven prokariótáknak nevezünk (baktérium, kékmoszat). Az ilyen típusú élőlények egyik legfőbb jellegzetessége, hogy sejtjeikben nincs körülhatárolt sejtmag.
Magasabb fejlettségi szintet jelentett az evolúciós folyamatban az egysejtű eukarióták megjelenése. Sejtjeikben már körülhatárolt, valódi sejtmag található (pl. ostorosmoszat). Az ősi egysejtű eukariótákból fejlődtek ki a többsejtű eukarióták. Egy részük azt a fejlődési utat követte, hogy egyszerű szervetlen vegyületekből építette fel saját testét, ezekből alakultak ki a többsejtű növények. Ezen élőlényeket a Tudástár egysejtű-makett gyűjteményén kiválóan tanulmányozhatjuk. A vizsgálódást mikroszkópos metszetek, preparátumok is segítik. A többiek viszont testfelépítésükhöz más élőlények által elkészített szerves vegyületeket használnak fel, ezekből alakultak ki a többsejtű gombák és állatok. A gombagyűjteményünk egyik részét a makettek, másik részét pedig a liofilizált készítmények alkotják. Tanulmányozásukkal bepillantást kapunk a változatosságukra.
A ma élő fajok sem jelentik a fejlődés végeredményét, hiszen az evolúció tovább folytatódik. Földünkön jelenleg több millió állat- és növényfajt különböztetünk meg. Hogy valamennyire megismerhessük, áttekinthessük jelenlegi élővilágunk gazdag változatosságát, a fajokat valamilyen szempont szerint rendszerezni kell. Az ezzel foglalkozó tudományág a rendszertan, azaz a taxonómia. A rendszerezés problémájának megoldása elsőként Carl Linné (1707-1778) svéd természettudósnak sikerült. 1735-ben jelent meg Systema Naturae című könyve. Ebben rendszerének alapja a faj, melybe az azonos lényegi tulajdonságokkal rendelkező egyedeket sorolta be. A fajokat kettős latin névvel jelölte (például: Ciconia ciconia – fehér gólya).
15. foglalkozás: Az élőlények alkalmazkodása környezetükhöz.
Alkalmazkodás (adaptáció). Az élő szervezetek alapvető életjelensége. Az ön- és fajfenntartás egyik tényezője. Az alkalmazkodás abban nyilvánul meg, hogy az élőlények a megváltozott környezeti viszonyokat életfeltételekként igénylik, tehát az új környezet szerint változnak meg ők is. A környezeti viszonyok megváltozásakor csupán a faj azon egyedei maradnak fenn és hoznak létre utódokat, amelyek képesek alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Ezek az egyedek egyúttal, ha a megváltozás mélyreható és érinti az Ivarsejteket is, az alkalmazkodás révén szerzett tulajdonságaikat átörökítik utódaikra is, amelyek az új környezet tartós fennállása esetén megtartják tulajdonságaikat. Pl. a sótűrő növényeknek a szikes környezethez való alkalmazkodása. Az új táplálékhoz, hő- és fényviszonyokhoz való alkalmazkodás az anyagcserén keresztül érinti az egész szervezetet. A funkcionális és morfológiai alkalmazkodás rendszerint a működő szervek korrelatív megváltozásával jár együtt.
Az élő szervezetek nemcsak az élettelen környezethez, hanem egymáshoz is alkalmazkodnak. Bemutatjuk az alkalmazkodás legszembetűnőbb példáit az állatok testszínein észlelhetjük, amit egyszerűen szívbéli alkalmazkodásnak nevezünk.
Leggyakoribb az az eset, mikor az állat színével a környezet színét igyekszik utánozni, ahhoz alkalmazkodik p, a falevelek között élő leveli béka zöld színével a fák leveleit, mig a göröngyök között élő varangyok szürkés színével a göröngyöket utánozza.
A mimikri az adaptáció azon formáját, eredményét jelöli, amikor egy élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, szagát, viselkedését. A megtévesztő alkalmazkodás célja lehet önvédelem, ilyen eset az álcázás, más néven kamuflázs, ami a környezetbe való beolvadást jelenti. Az önvédelem másik módja a Mertens-féle mimikri, amikor az élőlény egy másik, veszélyes élőlény külsejét ölti fel, elriasztva így a rá nézve fenyegető ellenfeleket. A megtévesztés másik lehetséges célja a zsákmány sikeres megközelítése, aminek egy válfaja a Peckham-féle vagy agresszív mimikri, ilyenkor a ragadozó a zsákmány fajtához vagy egy arra veszélytelen élőlényfajtához válik hasonlóvá (farkas a báránybőrben). Az alkalmazkodás aktív formájának a sebessége változatos lehet. A polip egyetlen másodperc alatt képes a terep színéhez, mintázatához igazodni, más élőlények egy új terepen való huzamosabb tartózkodás esetén igazítják a külsejüket a környezethez.
16. foglalkozás: A foglalkozáson azon állatcsoportok képviselőivel foglalkozunk, amelyek mérnöki pontosságú alkotásokat készítenek. A pókok hálójától a tegzesek lakásáig, az emeletes madárfészkektől a hangyabolyig vizsgáljuk a fajokat, illetve építményeiket.
A foglalkozáson azon állatcsoportok képviselőivel foglalkozunk, amelyek mérnöki pontosságú alkotásokat készítenek. A pókok fonalának, illetve hálójának összetételétől a tegzesek lakásáig, valamint számos más rovarfészek megalkotásának lehetünk szemlélői. Elsősorban hazai fajok építményeivel foglalkozunk. A rovarvilág mérnökei között említhetjük az államalkotó rovarokat, hangyákat, méheket, darazsakat. Ezenkívül az emeletes madárfészkeken keresztül vizsgáljuk a fajokat, illetve építményeiket. Általában építkezésnek tartjuk az állat azon tevékenységét, amellyel önállóan vagy kolóniában a környezetében található természetes (levél, fű, kő, fa, föld, stb ) és ritkán mesterséges anyagokból különböző élettani funkcióinak védelmére, segítésére, (lakás, ivadékbölcső, zsákmányszerző, vagy búvóhely) valódi építményt hoz létre, öröklött, esetleg tanult elemeket is tartalmazó speciális mozgásminták révén.
17. foglalkozás: A foglalkozásokon a Kárpát–medencében élő endemikus fajok világáról lesz szó. Megismerkedünk ezekkel a növény és állatfajokkal, azok élőhelyével, természetvédelmi lehetőségekkel.
Endemikusnak vagy bennszülöttnek az élőlények azon fajait és egyéb rendszertani egységeit nevezzük, amelyek természetes állapotban csak egy adott elterjedési terület (area) határain belül élnek. Az endemizmus kifejezés nagy kiterjedésű terület, így egy kontinens, szuperkontinens esetén is alkalmazható.A magas hegyekkel körülvett, tehát viszonylag elszigetelt Kárpát-medencében viszonylag sok az endemikus faj. Ilyen a Magyarországon honos puhatestűek 40%-a, a kaszáspókok 28%-a, a rákok, tegzesek, futóbogarak jelentős része.
Számos élőlény csupán a Föld egyetlen területén élnek, pl. csak a Kárpát-medencében, vagy csak Magyarországon, esetleg csak az Alföldön. Ezeket bennszülött (endemikus) élőlények. Ilyenek például a dolomitlakó len, az erdélyi hérics, a tornai vértő, a magyar vadkörte, a magyarföldi husáng, a magyar méreggyilok, a bánáti bazsarózsa, a magyar sóballa, a magyar kőhúr. Ezek a hazai flórakincs legféltettebb értékei. Ezért ezek fokozottan védett növények, megmaradásukért az egész világ előtt mi vagyunk a felelősek, nekünk kell óvni, figyelni őket és mindent megtudni róluk.
Vannak olyan ritka értékeink is, amelyek valaha, több ezer vagy több tízezer évvel ezelőtt igen elterjedtek voltak Magyarországon, de ma már csak szűk területeken, úgynevezett menedékhelyeken (refugium) maradtak meg. Ezeket nevezzük maradványfajoknak (reliktumok).
Célunk bemutatni az endemikus, a reliktum fajokat hazánkban, ill. a Kárpát-medencében. Miután legtöbbször veszélyeztetett ritkaságokról van szó, tárgyaljuk e fajok megmentésének lehetőségeit is. A tudástári gazdag gyűjtemény alkalmas arra, hogy számos ilyen fajt testközelből megvizsgálhassunk.
18. foglalkozás: A madarak az egyik olyan élőlénycsoport, amely mindennapi életünk látványos részesei. Nemcsak énekükkel, hanem változatos és színes tollruhájukkal hívják fel magukra a figyelmet. A foglalkozásokon megismerkedünk e gyakori fajokkal, tollaikat helyezzük nagyító alá. Megismerjük a tolltípusokat, azok szerepét, kultúrtörténeti jelentőségükkel is foglalkozunk.
A madarak az egyik olyan élőlénycsoport, amely mindennapi életünk látványos részesei. Nemcsak énekükkel, hanem változatos és színes tollruhájukkal hívják fel magukra a figyelmet. A foglalkozás célja, hogy a legismertebb, valamint a legkülönlegesebb fajok kültakarójának jellegzetességeire, a környezethez való alkalmazkodás bizonyítékaira felhívjuk a figyelmet. Megvizsgáljuk a madarak testtájait, az azokra jellemző tolltípusokat. A madártoll részeinek megismerésével lehetőség nyílik arra is, hogy a különböző habitusú és szerkezetű tollak világában könnyebben eligazodjunk. A tollaknak nemcsak mint kültakaró, mint védelmi vonal kialakításában van szerepe, hanem a kommunikációban is fontos. Példákon keresztül megismertetjük a hím és tojó egyedek tollruhájának esetleges különbségeit, azok szerepét, a színek jelentőségét.
Egyszerű kísérletekkel bizonyíthatjuk a madártoll funkcionalitását is. A madártollak segítségével felmérhetjük egy adott terület madárközösségét is. A leggyakoribb madárfajok tollainak vizsgálatával erősítjük a résztvevők fajismeretét is. Az azonos működésű de eltérő méretű tollakat összehasonlítva magyarázhatjuk a fajok közötti méretbeli eltéréseket is.
Egyes fajok kirívó méretű, alakú tollakkal rendelkeznek. Sorra vesszük ezeket a fajokat a gyűjteményben és a bélyegek alapján magyarázzuk a látottakat.
19. foglalkozás: A foglalkozások során az elsősorban urbánus madárfajok költésbiológiai szokásai kerülnek a vizsgálat középpontjába. Modern megfigyelő eszközök segítségével képet alkotunk egy-egy faj fészkelési szokásairól, segítve ezzel annak védelmi lehetőségeit
A foglalkozás a madarak költésének jellegzetességeivel, típusaival, a párválasztás és a hozzá kapcsolódó udvarlási szokásokkal foglalkozik. Csoportosítjuk a madarakat aszerint, hogy milyen helyen költenek, miből készítik el a fészket. Kitérünk arra is, hogy a szülők milyen arányban osztoznak a szülői szerepeken. A fajok természetes fészkelőhelyeit bemutatjuk, emellett kitérünk azokra a természetvédelmi eszközökre, amelyek alkalmazásával kedvezhetünk egyes fajok költési sikerének. A fiókanevelés körülményeit a környezeti tényezők függvényében lejegyezzük. A hagyományos és modern képalkotó technika alkalmazásával időzített fészekfelvételeket is készíthetünk, amelyből megtudhatjuk az adott faj zsákmányolási szokásait, a táplálkozás gyakoriságát, szülői munkamegosztást is.
Ráirányítjuk a figyelmet a mesterséges költőhelyek jelentőségére, valamint arra, hogy azok alkalmazásával a résztvevők is cselekvő természetvédővé válhatnak, és a lakóhelyükön is lehetőségük nyílik a tudományos kutató munkára.
20. foglalkozás: Etológiai vizsgálatok - A gyakorlati madárvédelemhez kapcsolódó foglalkozás, melyek során azt vizsgáljuk, hogy különböző környezetben mely fajok jelennek meg az etetőkön, és hogyan viselkednek a téli élelemszerzés során.
A foglalkozáson bemutatjuk, hogy a hétköznapokban is lehetőség nyílik tudományos megfigyelésekre. Ismertetjük a legfontosabb tudnivalókat, bemutatjuk a vizsgálatokat segítő eszközöket, dokumentumokat, valamit egy megfigyelés tervezésénél mire kell figyeljünk, hogy az élőlényt a legkisebb zavarás érje.
Mivel megfigyeléseink célpontjai meglehetősen izgága élőlények, nincsenek meg sokáig egy helyben, ezáltal még közeli szemlélődésünket is nehézzé teszik. Ahhoz, hogy egy kisebb termetű madarat megfigyelhessünk, pontosan azonosíthassunk, szükségünk lesz egy távcsőre is. A távcső részeinek ismertetése után megtanuljuk a pontos használatát és a karbantartás legfontosabb mozzanatait. A fajok meghatározását segítik a kereskedelemben beszerezhető határozókönyvek, valamint a ma már oly népszerű applikációk, melyek leginkább a gyakoribb fajok beazonosítását teszik lehetővé. A szakkönyvek, terepi határozók használatát is megtanulják a résztvevők. Bemutatjuk, mely adatokat, körülményeket kell lejegyezni a vizsgálat, a megfigyelés kezdetekor. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az etetőre érkező fajokat ne zavarjuk, biztonságos távolságból végezzük a megfigyeléseket. A fényképezőgépek, videokamerák, vadkamerák egyszerűsítik a terepi megfigyelések kivitelezését abban az esetben, ha biztonságos helyszínt választunk a megfigyelésekhez. Adatlap készítésével gyorsabbá tehetjük a tapasztaltak lejegyzését. Az adatok feldolgozásával képet kapunk pl. a leggyakrabban fogyasztott táplálékról, a napszakról, amikor az etetőt látogatják a madarak. A környezeti tényezők rögzítésével lehetővé válik annak megválaszolása, hogyan befolyásolja a z élőlények napi ritmusát azok megváltozása.
21. foglalkozás: A foglalkozáson bemutatjuk a mikroszkóp felfedezésének, fejlődésének rövid történetét. Megismerkedünk a különböző típusú mikroszkópok felépítésével, megnézzük milyen optikai elven működnek az általunk használt fénymikroszkópok és binokuláris sztereomikroszkópok, továbbá milyen típusú készülékeket használnak napjainkban.
A foglalkozáson bemutattuk a mikroszkóp felfedezésének, fejlődésének rövid történetét. Megismerkedtünk a különböző típusú mikroszkópok felépítésével, megnézzük milyen optikai elven működnek az általunk használt fénymikroszkópok és binokuláris sztereomikroszkópok, továbbá milyen típusú készülékeket használnak napjainkban. A foglalkozáson felfedeztük és megismertük a szabad szemmel alig, vagy egyáltalán nem látható mikrovilágot. Bemutattuk, hogy milyen út vezetett azoknak az eszközöknek felfedezéséhez, amelyek lehetővé tették, hogy egyre nagyobb részletességgel, és egyre mélyebbre hatoljunk az ismeretlen parányi részecskék világba. Az Interaktív Természetismereti Tudástárban megismerkedtünk néhány korabeli és modern eszközzel, amelyek segítettek ennek az érdekes világnak a felfedezésében. A foglalkozáson megismertettük a tanulókat a mikroszkopikus élőlények bioszférában betöltött szerepének jelentőségével, azok gyűjtésének és tenyésztésének módszerével, továbbá a Challenger-expedíció (1872-75) eredményeivel. Az Interaktív Természetismereti Tudástárban találhatóak azok a művészi litográfiák, melyeket Ernst Haeckel (1834-1919) készített az expedíció eredményeként előkerült mélytengeri egysejtűekről (főleg sugárállatok) és csalánozókról.
Bemutattuk a planktonháló működési elvét. Fénymikroszkópban kiválóan tanulmányozhatók az általunk gyűjtött, illetve kitenyésztett egysejtű élőlények. Otthon is egyszerűen lehet ázalékállatkákat tenyészteni. Nincs szükség másra, mint egy befőttesüvegre és növényi maradványra. Tucatnyi egysejtű élőlényt figyeltünk meg egy cseppnyi vízben. A többségük papucsállatka volt. A gyűjteményünkben található metszetek segítségével megvizsgáltuk a különböző élőlények szövetinek felépítését. Megbeszéltük, hogyan kell metszetet, macerátumot, nyúzatot, kaparékot készíteni, és bemutatjuk milyen anyagok (parafinblokk, festékanyagok /metilénkék/, zselatin, jód, abszolut alkohol, stb.) és eszközök (bonctál, bonctű, kés, szike, küvetta, szánka-mikrotom, tárgylemez, fedőlemez, stb.) szükségesek elkészítésükhöz.
22. foglalkozás: A Tudástár rovargyűjteményéből megadott szempontok alapján kiválogatott fajok testfelépítését binokuláris szetereomikroszkóppal vizsgáljuk meg. A rovarok szeme, szájszerve, szárnya, lábai és egyéb testrészei felnagyítva érdekes, néha ijesztő látványt nyújtanak. Számos műszaki találmányt az ember a rovaroktól lesett el, amire mindenképp fel szeretnénk hívni a figyelmet.
A Tudástár rovargyűjteményéből megadott szempontok alapján kiválogatott fajok testfelépítését binokuláris szetereomikroszkóppal vizsgáltuk meg. A rovarok szeme, szájszerve, szárnya, lábai és egyéb testrészei felnagyítva érdekes, néha ijesztő látványt nyújtanak. Számos műszaki találmányt az ember a rovaroktól lesett el, ezeket a foglalkozáson be is mutattuk. Ilyen például a szitakötő szárnya, amely segítette a helikopter megalkotását. Több sikerfilm megalkotását szintén a rovarok felnagyított testrészei ösztönözték, gondoljunk csak a Csillagok háborújában Sarlaccra és Vermére, ami nem más, mint a hangyaleső lárvája valamint annak fogótölcsére. A nagyítók mellett leginkább binokuláris sztereomikroszkóp segítségével tudtuk az apróbb élőlényeket meghatározni. A rovarok azonosítása a nehezebb feladatok közé tartozott. Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy eldöntsük, melyik rovarcsoporttal van dolgunk. Figyelni kellett a csápok, a szájszervek, a szárnyak, a lábak, valamint a test alakjára és egymáshoz viszonyított méretére. A nagyobb rovarcsoport behatárolását a faj meghatározása követte. Ehhez már szükség volt a kézikönyvek használatára is, mint az Állatismeret, vagy az Állathatározó.
23. foglalkozás: A növényi szövetek, szervek tanulmányozása mikroszkóp alatt, majd önálló metszet- és nyúzatkészítés, majd annak mikroszkópi vizsgálata.
A foglalkozáson a növényvilág szervezeti felépítésével foglalkozunk. Megvizsgáljuk a növényi sejtek alkotórészeit, jellegzetességeit, összehasonlítva az állati sejtekkel. Tárgyaljuk a legfontosabb szöveteket és azok feladatait. A szemléltetést makettekkel, a tudástári faliképgyűjteménnyel, illetve mikroszkópos metszetekkel végezzük.
A bőrszövet alapvető feladata a növény védelme és elhatárolása a környezetétől. Ennek megfelelően szorosan illeszkedő sejtek alkotják. A vízvesztést a bőrszöveti sejteken található kutikularéteg akadályozza meg. A fiatal bőrszövet egy sejtréteg vastagságú, és sejtjei nem tartalmaznak (a gázcserenyílás zárósejtjeit kivéve) zöld színtesteket.
Az egy sejtsornyi bőrszövet nem akadályozza a növényt az anyagok felvétele és leadása során, a tápanyagok is a bőrszöveten keresztül kerülnek a növénybe. A gyökér bőrszövete különleges, mivel nem fedi kutikula, és gázcserenyílásokkal sem rendelkezik.
A szállítószövet feladata a növényen belüli anyagmozgatás. A vizet és az ásványi sókat a farész szállítja a gyökértől a hajtás többi része felé. A háncsrészben a fotoszintézis során keletkezett szerves anyag mozog (általában szacharózoldat formájában) a felhasználási helyek felé. A farészben nagy méretű lyukak láthatók, ezek az elhalt, vastag falú vízszállító csövek, amelyek vízszállító sejtekből épülnek fel. A vízszállító csövek csak a zárvatermőkben fordulnak elő. A vízszállító sejtek a harasztok és a nyitvatermők egyedüli vízszállító elemei. A faelemek élő elemei a faparenchima sejtek, ezek tartalék tápanyagot raktároznak. A háncsrészben rostasejteket és rostacsöveket láthatunk. A rostacsövek a rostasejtek egyesüléséből jönnek létre, és csak a zárvatermő növényekre jellemzők.
A hajtás- és a gyökércsúcsban található osztódószövet a hosszirányú növekedést segíti. Egyszikű növények esetében ezt a szártagokban lévő osztódószövet is segítheti. Az oldalirányú növekedésért a kambium felelős, osztódásának köszönhetően szállítószöveti elemek keletkeznek. A kambium a szállítónyalábokban a háncs- és faelemek között fordulhat elő. Minden osztódószöveti sejtre jellemző, hogy a folyamatos osztódás miatt sejtjeik sok sejtplazmát tartalmaznak, vékony a sejtfaluk, bennük a sejtmagok nagyok.
Az elméleti anyagot gyakorlat követi. Egyszerűen elkészíthető friss preparátumokat vizsgálunk a mikroszkóp alatt. Megtanuljuk a nyúzatkészítés menetét, betartva a legfontosabb balasetmegelőzési szempontokat. Az elkészített mikroszkópos preparátumokat biológiai mikroszkóp alatt vizsgáljuk.
24. foglalkozás: az állattvilág törzseinek főbb anatómiai hasonlóságai és különbségeivel foglakozik.
A konvergens evolúció két egymástól független faj esetében számos változáson és átalakításon megy keresztül, hogy hasonlóbbá váljanak. Általában ezek a két fajok hasonló éghajlatokban és környezetekben élnek a világ különböző részein, amelyek ugyanazokat a kiigazításokat részesítik előnyben. Az analóg tulajdonságok segítik a fajok túlélését a környezetben. Az analóg szerkezetek egyik példája a denevérek, repülő rovarok és madarak szárnya. Mindhárom organizmus a szárnyaikat repülésre használja, de a denevérek valójában emlősök és nem madarakhoz vagy repülő rovarokhoz tartoznak.
A homológia a két egyedben található szerkezet, szerv vagy folyamat, amely közös eredetre vezethető vissza. Például a gerincesek tagjai homológok egymással, mivel a szerkezet e csoport közös ősére vezethető vissza. A homológiák jelentik az összehasonlító biológia alapját. Különböző szinteken tanulmányozható, beleértve a molekulákat, géneket, sejteket, szerveket, viselkedést és egyebeket. Tehát két összefüggő kifejezés létezik: az analógia, amely hasonló funkciójú jellemzőket ír le, és lehet, hogy nincs közös ős.Másrészt a homoplazia olyan struktúrákra utal, amelyek egyszerűen hasonlítanak egymásra. Például a pillangók és a madarak szárnyainak ugyanaz a funkciója: repülés. Így arra a következtetésre juthatunk, hogy analógak, azonban eredetüket nem követhetjük szárnyas közös ősre. Emiatt nem homológ struktúrák. Ugyanez vonatkozik a denevérek és a madarak szárnyaira is. Az általuk alkotott csontok azonban homológok egymással, mert ezeknek a nemzetségeknek közös eredetét követhetjük nyomon.
25. foglalkozás: tematikája az emberi test alakja és a szervek és szervrendszerek elhelyezkedése a testben. Először a vázrendszerrel és a mozgás szervrendszereivel (csontok, ízületek és izomrendszerek) ismerkedünk meg.
Foglalkozunk az emberi test alakjával és a szervek és szervrendszerek elhelyezkedésével a testben. A tematika megvalósítását illusztrált szóbeli leírások és bemutatások révén érjük el az Anatómiai Múzeum preparátumainak segítségével. A leírások szervrendszerenként történnek: először a vázrendszer és a mozgás szervrendszerei (csontok, ízületek és izomrendszerek), majd a légzés szervrendszere, a táplálkozás és emésztés szervrendszerei, a kiválasztás szervei (a vese és a vizeleti szervek), a női és férfi nemiszervek, a központi idegrendszer és a perifériás idegrendszer és az érzékszervek következnek. Végül, befejezésként a belső elválasztású mirigyek leírása történik. A tervezett interaktív foglalkozások olyan új és kézzelfogható ismereteket adnak, amelyeket a középiskolában nem lehet megszerezni. Segítik a diákok pályaorientációját: konkrétan az orvosi- és biológiai kutatói pálya felé nyújtanak értékes információkat és motivációt. Az interaktív foglalkozások egyformán hasznosak a hátrányos helyzetű, és a nem hátrányos helyzetű diákok számára. A hátrányos helyzetűeknek nagy segítséget jelentenek a felzárkózás tekintetében. Az emberi test felépítése és működése I.) szemléltető bemutatása valódi múzeumi preparátumok segítségével. A Múzeumban csontokat, ízületeket, izmokat ereket, idegeket és belső szerveket tudunk bemutatni. A bemutatott szervek konzervált állapotban vannak, kézbe foghatók és jól megfigyelhetők. A foglalkozások során egyes szerveket (csontokat, ereket, izmokat, stb...) 3D szkenner segítségével digitalizálunk és 3D nyomtató segítségével előállítjuk, megjelenítjük. Így kapcsoljuk össze a vizuális megfigyelést az alkotó rekonstrukcióval. Ennek során megfogható - tapintható tárgyak keletkeznek, melyek rendelkeznek a biológiai objektum (szerv) bizonyos tulajdonságaival (főleg térbeli és felszíni jellemzőivel). Ez a folyamat elősegíti a biológiai objektum jobb megértését és fontos motivációt gerjeszt. A módszer alkalmas lesz arra, hogy az egyébként száraz, leíró tudományterület iránti érdeklődést felkeltse.
26. foglalkozás: a légzés szervrendszerét, a táplálkozás és emésztés szervrendszereit ismerteti.
A légzőrendszer több szervből álló összetett rendszer, amely biztosítja, hogy a belégzés során a szervezetbe oxigén jusson, és hogy kilégzés során a szén-dioxidot eltávolítja a szervezetből. A légzőrendszer szerveinek elsődleges feladata a lélegzés, vagyis a levegő oxigéntartalmának felvétele, annak eljuttatása a vérbe, majd a szervezetben keletkezett szén-dioxid eltávolítása. Ez a feladat az élethez nélkülözhetetlen, leállása esetén a beteg azonnali életveszélybe kerül. megtanuljuk a légzőszervrendszer részeinek felépítését, azok működését. A levegő útját követve az orrüregtől eljutunk a tüdő léghólyagjáig, megismerve a légutakat és a hozzá kapcsolódó folyamatokat. Részletesen elemezzük a gázcsere folyamatát.
Az emésztőrendszer olyan összetett szervrendszer, amelynek funkciója, nem csak a táplálék emésztése, felszívása, valamint a salakanyagok ürítése. Szoros kapcsolatban működik együtt több más szervvel, szervrendszerrel (központi idegrendszer, máj, hasnyálmirigy, vese). Saját és más szervekből érkező hormonális, és idegrendszeri szabályozás eredményezi megfelelő működését. Jelen foglalkozáson a szervrendszer részeiről, az emésztés folyamatáról, és az emésztőrendszer élettani működéséről esik szó, egy falat (bolus) ideális összetételű táplálék nézőpontjából. A táplálék megfelelő arányban tartalmaz tápanyagokat, ásványi anyagokat, vitaminokat és vizet. megismerjük szervezetünk tápanyagigényét különböző körülmények között.
27. foglalkozás: a kiválasztás szervei (a vese és a vizeleti szervek), a női és férfi nemiszervek
A kiválasztás eltávolítja a sejtanyagcserében keletkező felesleges vagy káros, vízben oldott anyagokat. A sejtek leadják ezeket az anyagokat a szövetnedvbe, onnan a vérplazmába kerülnek, majd a vérrel a vesébe jutnak. A kiválasztó szervrendszer működése biztosítja ezáltal a szervezet belső folyadéktereinek viszonylagos állandóságát. Például folyamatosan megfelelő határértékek között tartja az ionok mennyiségét a szervezetben. A kiválasztó szervrendszer részei a vese, a húgyvezeték, a húgyhólyag és a húgycső. Foglalkozunk a vizeletképzés egységével a nefron szerkezetével és működésével is. A foglalkozáson megismerjük a kiválasztó szervrendszerhez kapcsolódó nemi szervek felépítését, szervezetbeli helyét, működését, valamint megbetegedéseit is. A szemléltetést a Tudástári gyűjteményben található makettek és faliképek is segítik.
28. foglalkozás: a központi és a perifériás idegrendszer bemutatása, az érzékszervek, a belső elválasztású mirigyek leírása történik
Az idegrendszer olyan szervek és szövetek egysége, melyek lehetővé teszik a szervezet működését, reagálását a környezet változásaira. Az idegek elhelyezkedése alapján beszélünk központi és környéki idegrendszerről. A központi idegrendszer fehér-, és szürkeállományból épül fel. A fehérállományba leginkább az idegsejtek nyúlványait találjuk, melyek fehéres színezetét az axonokat burkoló mielinhüvely adja, míg a szürkeállományban az idegsejtek sejttestei tömörülnek. Az ember központi idegrendszere az agyvelőből és a gerincvelőből áll. Közös bennük, hogy mindkettőt idegsejtek sejttestjei és nyúlványai alkotják. A gerincvelő a központi idegrendszer része, mely a csigolyák által alkotott gerinccsatornában található, és közvetlen folytatása az agytörzsnek. Kiterjedése nem azonos a gerinccsatornával, az ágyéki szakaszig tart nagyjából. Legfőbb feladata az érző- és mozgató idegpályákon futó információk továbbítása a perifériától az agyig, és fordítva.
A perifériás (más néven környéki) idegrendszert a központi idegrendszeren (agy és gerincvelő) kívüli idegek alkotják, amelyek az egész testet behálózzák.
A perifériás idegek elektromos és biokémiai jeleket használnak az agy és az izmok, a bőr és a belső szervek közötti kommunikációhoz. Ennek sérülése zavarokhoz, fájdalomhoz, érzéketlenséghez vezethet.
A külvilág hatásait, más szóval a különféle ingereket érzékszerveink közvetítik. Szemünk a fényt, fülünk a hangokat, orrunk a szagokat és illatokat, nyelvünk az ízeket fogja fel. Bőrünk a tapintás, a nyomás, a hideg és a meleg érzékelésében fontos. A makettek és faliképek segítik az elsajátítást.
29. foglalkozás: Egy közeli élőhely vizsgálata – a Tisza élővilága
A Tisza gazdag élővilágának vizsgálatát az előadótermekben és a kiállítótérben kezdjük, és terepbejárással fejezzük be, ahol az elméleti foglalkozásokon tanultakat szintetizáljuk. A mikro és makro világ tanulmányozásához egyszerű és modern eszközöket hívunk segítségül. Az élményközpontban kialakítandó természetes élőhelyeket és azok élővilágát bemutató diorámák élményszerűvé teszik a belső foglalkozásokat. A közvetlen környezetünk állatvilágának megismerése a célunk. Azokat a típus állatfajokat ismerjük meg, amelyek elsősorban körülöttünk élnek, és a folyó városi szakaszán gyakran előfordulnak. Kiemelten foglalkozunk a ritkább, és veszélyeztetett fajokkal, azok bemutatásával, valamint a megmentésükre tett erőfeszítések bemutatásával. A halfauna megismerését interaktív játékokkal segítjük, amelyek segítségével biztos fajismeretre tehetnek szert a tanulók. Gyűjtőmunka, állathatározás, dokumentálás jellemzi munkánkat. A Tudástárban kialakított természetes élőhelyeket és azok élővilágát bemutató diorámák élményszerűvé teszik a belső foglalkozásokat.
30. foglalkozás: A természet patikája – napjainkban a gyógynövények ismerete és használata reneszánszát éli. A foglalkozáson megmutatjuk az alapvető gyógynövényeket és felhasználásuk módjait.
A foglalkozásokon résztvevő diákok behatóan megismerkedjenek azokkal a gyógynövényekkel, melyek egészségünk megőrzésében, valamint szezonális, akut és krónikus betegségeink gyógyításában használatosak. A tanulók az Interaktív Természetismereti Tudástár herbárium-, virágmakett- és droggyűjteménye felhasználásával információkat szereznek a gyógynövények rendszertani tulajdonságairól, sajátosságairól, kultúrtörténeti vonatkozásaikról, gyűjtési technikájukról, felhasználási módjaikról. Az emberek évezredeken keresztül figyelték az egyes gyökerek és virágok használatának hatását, melyek sok beteg ember életét mentették és hosszabbították meg, ezért nem meglepő, hogy napjainkban ismét visszatérünk hozzájuk. A gyógynövények gyógyereje, és az idő próbáját kiállt ősi bölcsesség iránti érdeklődés egyre nő. Gyógynövényeknek nevezzük a gyógyászati célokra használt növényeket. Drognak nevezik a gyógynövény azon részeit, amelyek megfelelő előkészítés (szárítás, aprítás, stb.) után gyógyászati célokra alkalmazhatóak.
Kezdetben csak a vadon termő növények gyűjtése szolgáltatta a gyógyítás alapanyagát, napjainkban viszont egyre meghatározóbb a gyógynövények termesztése. A gyógynövényeket különleges hatóanyagtartalmuk teszik alkalmassá a gyógyításra és az egészségmegőrzésre, pl. alkaloidok, glikozidok, keserűanyagok, cserzőanyagok, illóolajok. Ezen kívül számos értékes alkotórész járulhat hozzá a gyógyhatáshoz: szénhidrátok, balzsamok, gyanták, tejnedv, zsiradékok, vitaminok, kátrányok, antibiotikumok. A gyógynövények gyűjtése nagy hagyományokkal rendelkezik Magyarországon. A hazai ökológiai adottságok kedveznek a speciális hatóanyagok kialakulásának, így kiváló minőségű drog gyűjthető. Megismerjük a megfelelő gyűjtési módokat, szabályokat, a helyes tárolás jellemzőit is.
Megismerkedünk a legfontosabb gyógynövényekkel, azok jellemzőivel, fellelhetőségével. Bemutatjuk az adott növényfajok drogjainak felhasználási módjait is.
